4. nap
Már tényleg semmi gondot nem jelentett a reggeli hiánya. Függetlenül attól, hogy korábban mindig reggeliztem, most könnyedén mondok le róla és elégszem meg a kapszulákkal, 125 ml aloe vera géllel és a shake-el. Konkrétan annyira eltelítenek, hogy ezeket sem egyszerű a szervezetembe juttatni korán reggel. De már eltelt több mint 3 nap é
s számomra is meglepő módon vagyok erős és egyszer sem inogtam meg. Valami olyasmi ez mint a hosszú futásaim. Néha megkérdezem magamtól, hogy miért csinálom, de eszembe sem jut, hogy feladjam. Ebédem ezen a napon is a kapszulák és a shake voltak. Továbbra is elég, miközben kicsit tényleg könnyebbnek érzem magam. Ugyan egész nap eszegethetnék bizonyos zöldségeket, gyümölcsöket, de reggel soha nem gondolok erre, így nem veszek magamhoz semmit. Ezt ezen a napon meg is bántam, mert 14.00-15.00 magasságában mocskosul éhes lettem, így vettem is 3 db sárgabarackot (ennyit szabad) és maradtam továbbra is éhes persze, de elhitettem magammal, hogy ettem. A délután mozgalmasan telt, így a vacsoráig nem volt különösebb probléma. Este 19.30 magasságában aztán végre jöhetett a mennyei manna, ami egy átlagos napon nem nevezhető csúcsgasztronómiának, de most az volt. Csirkemellett ettem barnarizzsel és sok-sok kovászos ubrkával. A csirkemellett gyakorlatilag rommá fűszereztem, mert reszketve vágytam az ízekre!:) Viszonylag sokáig voltam még ébren utána, így persze jött az éhség, mert rákaptam az evés ízére (hm), így kicsit talán bűnöztem, hiszen gyümölcsöt és sárgarépát ettem. A sárgarépa sütve egy kis parmezánnal vált igazán kerekké ezen az este. A receptet itt találjátok, ha bármikor kipróbálnátok. Kicsit ezen az este utáltam ezt az egészert. Mert a napi rohanás végén pontosan az az öntömjénezés hiányzik, amit egy korlátok nélküli evés jelent, De bevállaltam, csinálom!:) Ha eddig nem hangsúlyoztam volna ki egyébként az ivás fontosságát, azt most megteszem. A korábbi 3 liter helyett ezekben a napokban 4-5 litert biztos, hogy megiszok.
5. nap
Valami történt. Ha másnem az, hogy könnyebben tudtam felébredni ezen a reggelen. Ekkor éreztem először azt, hogy gond nélkül, az ébresztő előtt nyitom ki a szememet és teszem ezt viszonylag könnyedén. Nem érzem az
t a tunya lustaságot, azt a folyamatos telítettséget. Több erőm van. Érdekes, mert kevesebb “üzemanyagot” viszek a szervezetembe. Vagy nem, de nekem a kaja az “üzemanyag”!:) A reggelit ki tudnám hagyni, mert mennék már dolgomra, de úgy a helyes ha magamba tuszkolom mindazt, amit ezen a reggelen előír a C9 program. Total telítettség. Ebben a napban az a rendkívül nagy kihívás, hogy este lakodalomba vagyunk hivatalosak, ami egy baromi jó dolog, de ez most extra kihívásokkal jár majd. De előtte várt még rám egy ebéd, amit most egy kicsit nehezebben éltem meg. Pontosabban nem is az ebédet, hanem annak tökéletes hiányát. Kicsit unalmas már a shake egysíkú íze (vanília és mogyoró talán) és a kapszulák sem elégítik ki gasztronómiai igényeimet. Ebédet követően kénytelen voltam venni 1 db almát is, mert a meleg nyári nap, a péntek a hétvége szabadságával átitatott illata nyilván az élvezetek hajszolására sarkallja az embert. Na és ez most minden csak nem az!:) A nappali szenvedés után este aztán elérkezett az esküvő és a lakodalom, ami tényleg minden diétázónak a rémálma. Nyilván nekem is az volt. Este 18.00-ig makulátlanul tartottam a C9-et, aminek éreztem is az eredményét. Ezen a péntek estén viszont minden bizonnyal meghaladtam a 600 kcal-t, viszont nagyon figyeltem arra, hogy az esküvői menü azon elemeit válasszam, amivel nagy pofont nem adok azért a diétának. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt miközben ettem, viszont nagyon jó volt jól bekajálni, még ha ez most egy kicsit mást is jelent! Szóval a C9 nekem C5 lett ezzel a péntek estével. De ha csaltam is kicsit, megyek tovább. Annyira precízen követtem eddig mindent, hogy ennek bele kell férnie.
6. nap
Nagyon kemény hét volt ez, ami a kajálást illeti. Rég voltam valamiben ennyire határozott és ennyire erős. Izgalmas volt az a felismerés, hogy képes vagyok egy ilyen kúrára is, főleg ha nem mész esküvőre, de inkább sehova!:) A szombatnak ugyanúgy szaladtam neki, mint az összes töb
bi napnak. A reggeli a szokásos módon történt kapszulák, gél és shake szorító ölelésében. Ezen a napon viszont Balatonra mentünk, ami ismét megnehezítette a program végrehajtását, de ennyit a siránkozásomról. Tényleg érdekes azonban, hogy ezzel a reggelivel nem voltam éhes ismét. Tudtam volna enni persze, de nem őrültem meg, hogy nem tehetem meg. Ebédre az előírtakat fogyasztottam el, viszont koradélután egy családi étteremlátogatás volt betervezve, amit soha nem hagynék ki. Ilyenkor ta
lálkozom a szüleimmel, ami sokkal fontosabb attól, hogy bármi ok miatt én ne legyek ott. Viszont nyilván az megint érdekes lenne, ha kapszulákat szeletelnék, a hozzá szervírozott aloe vera zselé körettel, így ettem. Normális kaját, de persze megint nagyon figyeltem arra, hogy ne rúgjam arcon mindazt ami miatt eddig sanyargattam magam. Húsleves üresen (sárgarépával) és grillezett sajt + saláta volt a menü, amivel talán nem csaltam óriásit. A délután szokatlan módon nehezebben telt, ami az éhséget illeti. Ezt annak tudtam be, hogy az evés további evésre sarkallt. Ugyanakkor könnyű dolgom volt, mert ezt a hisztimet a Balaton partján üldögélve élhettem meg. A vacsora aztán ismét kicsit szembement az előírtakkal, de ismét üres húsleves és csirkemell+grill zöldségek voltak. Rá kell jönnöm, hogy míg hétköznap elfoglalt vagyok, dolgozom, ezzel segítve a diétát, addig a hétvégi szabadság csúnya módon igyekszik mindent felülírni és hedonista módon nagykanállal etetné velem az életet, ételt. De kisebb megingásokkal, kikacsintásokkal ugyan, de megcsináltam 6 napot a 9 napból. A nadrágomon, övemen érzem, hogy nem is eredménytelenül.
FOLYT. KÖV!
