Az erős evő versenyek egyre népszerűbbek Budapesten, de Magyarország más városaiban is. Köszönhető ez annak, hogy mindannyian szeretjük a határainkat feszegetni és persze enni is. De mindez kevés lenne, ha nem létezne egy Sárréti Chilifarm, aki úgy építi az extrém csípőspaprika-kultuszt Magyarországon mintha nem lenne holnap. Elképesztően elhivatottak és vér profik. Volt már chilis csirkeszárny evő verseny is, de jellemzően hamburgerbe rejtik a gyilkos kapszaicint. Így volt ez ezen az estén a Bikini Beach kissé szürreális falai között. Most jártam először itt, ami a Casa de la Musica hostel 1. emeleti belső teraszán kapott helyet, színekkel és egy kb 8 fős úszómedencével (!!!) feldobva. A kezdeti “miezitt” után elkezdtem igen komfortosan érezni magamat, köszönhetően a nagyon kedves személyzetnek. A helyen egy közepes méretű pult van kialakítva ami félúton van a látványkonyha és a klasszikus fesztiválbárpult között. A burgerekért Zahorán Csaba ( Csabi Konyhája blog ) felelt, aki a verseny kezdete előtt készített nekem egy burgert, ami nem a versenymű volt, mivel ebbe most nem került bele az az elképesztő mennyiségű chili amit később a 10 bátor indulónak kellett legyűrnie. Ez a natúr burger egy 1500 HUF-os igazi homemade (kézműves, elnézést) burger volt, ami olyan odafigyeléssel és részletgazdag kidolgozással készült, amit én már rég nem tapasztaltam. Tette mindezt úgy, hogy már régen a versennyel kellett volna foglalkoznia. A buciba került egy 150 grammos medium húspogácsa, egy elképesztően ízgazdag, római köményes, chilis hagymalekvár, frissen pirított bacon, egy kellemesen olvadt cheddar, paradicsom, csemege uborka és izgalmasan fűszerezett majonéz. Mindezt megkoronázta egy kis pirított hagymával. Nem ingyen kaptam és nem ezért írom most le, de régen ettem ennyire finom és ilyen szaftos burgert. Köszi, Csabi!:)
Míg én mosollyal az arcomon fogyasztottam el az utolsó falatot is, egyértelmű volt, hogy a versenyzők kevésbé érzik majd jól magukat az elképesztő méretű és erősségű burger elfogyasztása után. Mert itt nem csak a chili volt a durva. A hamburger mérete is komoly akadályok elé állított volna engem. De ma volt 10 bátor jelentkező, köztük egy igen vagány csaj is, aki vállalta, hogy 15 perc alatt maradéktalanul elfogyasztja mindazt, amit a tányérjára tesznek. Kapaszkodjatok meg. A burger így állt össze, rétegenként.
- buci
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- Csabi féle hagymalekvár
- 15 dkg marha húspogácsa
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- cheddar sajt
- 4 db Savanyított Moruga Scorpion chili
- paradicsom
- buci
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- 2 evőkanál Chili Joker szósz
- pirított hagyma
- 15 dkg marha húspogácsa
- 2,5 gramm szellem chili őrlemény
- cheddar sajt
- csemege uborka
- 2 db savanyított Moruga Scorpion
- 1 evőkanál Chili Joker
- 2,5 gramm Szellem chili őrlemény
- buci
A Sárréti Chilifarm megint kipakolta a raktárat és felhalmozott mindent ebben a brutálisan komplex hamburgerben. Amíg az előkészületek zajlottak (mert ezeket a burgereket összepakolni sem egyszerű feladat), megkóstolhattam a chilis tökmagot, a csokis-chilis tökmagot és az epres-gyömbéres chilis chutney-t is, amit mint újdonság mutattak be ezen az estén. Maradjunk annyiban, hogy nem csoda, hogy jól megy a szekér (vagy amivel betakarítják Tetétlenen a paprikákat) a Sárréti Chilifarmnak. Elképesztően jó dolgokat ámodnak meg és hoznak létre folyamatosan. Imádtam ezeket is.
A versenyzőkkel beszélgetve voltak vissza-visszatérő arcok is, de olyanok is, akik egyszerűen csak belefutottak az eseménybe és eddig a legszélsőségesebb chilis élményük az Erős Pista volt. Kicsit aggódtam értük. Voltam már ilyen versenyen, így pontosan tudtam, hogy nagyjából mire számíthatnak. Pár perccel a kezdés előtt már mindenki izgatottan topogott, hidratált, lélegzett mélyeket vagy éppen széles mosollyal az arcán igyekezett leplezni a levegőben is érezhető feszültséget. Aztán megérkeztek az este főszereplői, a chilivel megtömött burgerek. Mindenki elfoglalta a helyét és 1-2 percig mantrázott a burger felett, mintha ezzel radikáis módon lehetett volna csökkenteni az erősségüket. De nem. Mindegyik önmagában méreg egy gyakorlatlan ízlelőbimbónak. De voltak itt olyanok, akik rendszeresen nyernek ezeken a versenyeken, akiknek saját bevallásuk szerint már hiányzott valami igen erős étel. Na most megkapták. Meglepő módon szépen fogytak a bucik. 5 perc elteltével már meg is volt az a három igazán kemény legény, akik tulajdonképpen megvacsoráztak. Nem mondom, hogy szemrevaló volt a látvány, amit az arcukon láttam, de a feladatot teljesítették. És állíólag nem csak nekem, nekik is ízlett. És élvezték. Már megint. Valahogy ez a magyarázata ezeknek az eseményeknek. Mindenki szereti egy kicsit magát is legyőzni, miközben másokkal és egy hamburgerrel kűzdenek meg. De teszik ezt mosolyogva, egy igen jó közösséget alkotva. Örülök, hogy ismét ott lehettem. Egyszer talán én is az asztal másik oldaláról nézek majd szembe a chilivel.
Gratulálok, Balogh Gábornak, Cseszkó Ferencnek és Tóthváradi-Nagy Bencének!:)
íme egy videó az előkészületekről:
