Régóta meg akarom már osztani veletek, hogy kik azok, akik nélkül minden bizonnyal unalmasabb lenne az Instagram feedem. Jó látni, hogy más is vonzódik a gasztronómiához és szívesen meg is mutatják mindezt.  Kérlek nézzétek el nekem, de most csak a csajok kaptak helyet ezen az egyébként nem tetszési vagy egyéb sorrendben meghatározott listán. Köszi, hogy vagytok lányok!

Előfordult már veled, hogy egy mozizás vagy házibuli alkalmával a chipses zacskó mélyén találtad magad? Nyilván. Mi mást csinálnál miközben bambulsz? Eszünk, mindig eszünk. Ebéd előtt és után is eszünk. Gondolom küldted már a párodat te is az otthoni filmnézés előtt az éjjel-nappaliba egy kis ropogtatnivalóért? Amíg te elmosogattál.

Napról napra egyre biztosabb vagyok benne, hogy érdemes írni. Már csak azért is, mert így felfedezheted az országodat. Mert van ürügy arra, hogy útnak indulj. Így történt ez az elmúlt héten is, amikor a Kristinus Borbirtok meghívásának eleget téve szeltem a kilométereket és érkeztem meg egy olyan birtokra melynek láttán az embernek megremeg a lába.

Sokat hallottam a szerb-horvát határ szerbiai oldalán működő Carda Pikec-ről, azaz a Pikec csárdáról, ami messzeföldön híres a halászléjáról illetve az olajos halairól. Ha írás közben visszagondolok ezekre az ízekre, még most is végigfut egy enyhe hidegrázás a hátamon, mindez persze a legpozitívabb értelemben. Egy Duna menti hangulatos kis étteremről beszélünk, ahol mindenféle manírtól, túlzástól mentesen azt képviseli a hely amihez a legjobban ért. Vendéglátnak. És teszik ezt igen-igen jól.