Az ilyen megérkezések, látogatások adnak lehetőséget leginkább az adott kultúra megismerésére, az itteni lét valódi élésére, hiszen ekkor nem nekünk készül croque madam, vagy chia puding, hanem itt az van ami van, ami szokott lenni és amitől szép ez az egész. Na de milyen is az erdélyi konyha?
Kb 15 évvel ezelőtt jártam én már a környéken, de az emlékek koptak és akkor még kevésbé rajongtam azokért az ízekért amiket most kifejezetten kerestem. Jelentem, meg is találtam.
keserű gomba
Már első este elkészítették nekünk a keserű gombát, amiért itt rajonganak az emberek én pedig még nem is igazán hallottam róla. Itt a régióban igen gyakori, a helybéliek csípős gombának is nevezik, mert nyers állapotában kifejezetten csípős. Meg is jegyezték, hogy ha megfogdostam, ne is nyúljak a szemembe, mert az Erős Pista a kanyarban sincs ehhez képest. A gombát jó alaposan megtisztítják, fejjel lefelé sütőpapírra helyezik, majd a kalapjába kerül egy kis füstölt szalonna és jó sok (nekem sok) juh sajt. Kb. 20 perc alatt aranybarnára sül, elképesztően finom.
Az íze valóban kesernyés, de éppen ezért szerethető. Valódi, karcos gomba íz. Itt Erdélyben nem tudsz nem gondolni a gombára, akárhova mész, az út szélén egymást érik a kosarakkal felpakolt árusok, akik órákkal korábban maguk járták az erdőt és szedték a különböző finomságokat. Gyakorta kerül itt a kosarakba a rókagomba és a vargánya is.
De nem csak gombáról szóltak ezek a napok. Azt a finom, visszafogott igényt fogalmaztam meg, hogy szeretnék belekóstolni azokba az ételekbe, melyek tényleg az itteni konyha részét képezik és ami nélkül nincs vendégvárás.
lucskos káposzta
A lucskos káposzta az édes töltött káposzta és a káposztaleves szerelemgyereke. Hegyes káposzta nagyobb darabokra vágva, jól megpakolva szeletekre vágott sertés tarjával és 2 kihagyhatatlan és az étel való értelmét adó fűszer, a borsikafű (csombor) és a kapor. Itt minden azonos ideig van a fedő alatt, így szépen összeérnek az ízek és lesz egy enyhén savanykás, friss, mégis tartalmas étel, amit a végén egy oltári nagy adag tejföllel lapátoltam az arcomba.
szilvásgombóc
Gyermekkorom csodás emlékei a tányéron. Nincs az az idősebb kéz, mely nem hámozta volna még a szigorúan öregebb krumplit a tésztához, valamint ami nem formázta volna a zavarba ejtően egységes kis gombócokat, melyek aztán vajas pirított prézliben landoltak. Nincs olyan, hogy fagyasztott tészta, nincs olyan, hogy előkészített. A krumpli összetörése is szigorúan villával, majd egy nagy vágódeszkán tésztává varázsolása, amihez grízt (imádtam, hogy így készül) és lisztet használnak a tojás és só mellé. Annyira könnyű, annyira légies volt, hogy sajnos a még gombócból is sok mondás nálam különösen érvényes volt.
mics (mititei)
A mics kevésbé az erdélyi konyha sajátja. A helyiek is a románoknak tulajdonítják ezeket a marha-, sertés- és birkahús keverékéből formázott kis 10 cm rudakat, amit fokhagymával, fekete borssal és sóval fűszereznek. A kulcsa, hogy türelemmel előkészített faszénen (parázsló, nem erős lángú) sütik meg. Beleborzongok annyira jó mustárral és pityókás (krumplis) kenyérrel.
flekken
Ha már a mics kapcsán a faszénen ekészített húsról beszéltem, akkor meg kell említenem a flekkent is, ami azért nagyon nem tér el az otthon, vagy bárhol máshol készített kerti grillezéstől, viszont egy apró különbség talán mégis van. A sütés utolsó fázisában sörrel vagy egy kevés borral kenegetik, locsolják meg a kicsontozott sertéstarját, ami miatt igazán izgalmas íze lesz.
vinetta (padizsánkrém) és zakuszka
Amikor elindultam Erdélybe, a leginkább a padlizsánkrémre és a zakuszkára vágytam. Ezekről mindenki hallott már, mindenki tudja, hogy itt és csak itt készítik úgy, ahogy annak készülnie kell. A padlizsánt kint, faszénen sütik szinte szenesre, majd kikaparva a belsejét, sóval és hagymával (nem fokhagyma) pépesítik le. Én ilyen finoman elkészítve tényleg soha nem ettem még. Füstös, lágy, izgalmas.
A zakuszka hasonlóan indul mint a vinetta, csak kerül bele még paprika, paradicsom és fűszerek is. Szokták variálni babbal is, amit én sajnos most nem kóstoltam.
ordás palacsinta
Ha Erdélyben jársz, addig kell házalnod és menned, míg meg nem kóstolod az ordás palacsintát. Az orda itt igen népszerű, ami a egy másodlagos eljárással, tejsavóból készített sajtféleség, ami frissen egy túróhoz hasonlítható, lágy, könnyű tejtermék. Ezt eszik sósan is, de én édességként kóstoltam meg. Az ordát kikeverik cukorral, és adnak hozzá egy nagy adag apróra vágott kaprot. Így kerül bele a frissen kisütött palacsintába. Nem tudok mit írni. Őrület milyen finom.
kürtőskalács és lángos
Sok emlékem nincs az első erdélyi látogatásomról, ahogy azt említettem, azonban egy dolog máig sértetlen. A kürtőskalács sütő nyeles fa, a hozzá tartozó recepttel. Sokszor igyekeztem el is készíteni, ahogy itt szokták, de persze soha nem lett olyan. De most itt újra ettem és továbbra is imádom. Ahogy a lángost is, amiben szerintem mi viszont jobbak vagyunk.
Van még mit kipróbálni, de igen kerek képet kaphattam így is arról, hogy Erdélyben mit értenek gasztronómia alatt. Már most vágyom vissza.
Ha megéheztél, receptek itt!
