Bejegyzések

Fald fel Milánót és oszd meg Instagramon!

2017. 10. 02.

main

Bejegyzések

Fald fel Milánót és oszd meg Instagramon!

2017. 10. 02.

Életem egyik legnagyobb kalandja zajlik a napokban. Forgatjuk az Ide süss!-t, ami a The Great British Bake Off magyarorszàgi megfelelője. Ennek leszek a műsorvezetője Hajós Andrással. A forgatások zajlanak, ami nagyon komoly odafigyelést, tiszta fejet és összpontosítást igényel. Akadt 3 nap szünetem, amit szerettem volna a lehető legjobban el- és megtölteni, hogy a folytatásnak ismét frissen, tiszta fejjel vághassak majd neki. Éppen ezért kiugrottunk Milànóba, hogy kicsit más levegőt lélegezzünk be és beleharaphassunk az olasz ízekbe. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvass tovább!:)

Igazàból semmi különösebb oka nincs, hogy Miánó lett a célpont, de egyik nap így ébredtünk. Nem szeretek sokat gondolkodni ilyen dolgokon. Felmerült, megyünk! Az elmúlt napok nem az alvásról szóltak, ahogyan az indulás napja sem. Reggel 6-kor indult a gép, ami azt jelenti, hogy mi 4.30-kor màr a reptéren “ébredeztünk”. Az utazàs azonban valami egészen más izgatottsággal jàr. Ilyenkor nem lehetsz fáradt. Főleg azért nem, mert egy olyan helyre mentünk ahol a csapból is prosecco folyik és minden sarkon ehetsz valami igazàn vagàny kaját. Így is tettünk. Felkutattuk a számunkra legizgalmasabb helyeket ahol eszegettünk, iszogattunk.

Van abban valami mámoros izgalom, hogy járod az utcát és gondolkodás nélkül libbensz be számodra szimpatikus helyekre, ahol a személyzettel beszédbe elegyedve hagyod magad meggyőzni és elcsábítani. Igen, én befolyásolható vásárló vagyok, akinek az kell, hogy meséljenek a ház legjobb bruschettajaról és a nagypapa féltve őrzött prosecco receptjéről. Sajnos nem mindenhol trörténik meg mindez és nem minden helybe szeretsz bele, de kutatsz, keresel, élményeket gyűjtesz. Ha 9.00-kor már Milanóban vagy, akkor nyilván reggelivel indítod a kalandozásaidat.

Első utunk a That’s Vapore Largo Augusto nevű egészséges, vegetáriánus és vegan barát, nagyon menő, nagyon cool helyre vezetett, ahol nem annyira voltak felkészülve a vendégek fogadására. Nem, nem azért mert nem volt friss a fekete szenes croissant, csupán azért mert ez a hely inkább az ebédre van berendezkedve és a személyzet sem akart még annyira dolgozni. Egyszerűen nem indult még el a napjuk, így viszont nekünk sem volt pozitív az első érintkezésünk a milánói vendégszeretettel. A kávé kiváló-, az al carbone croissant újszerű és izgalmas volt. Ettől függetlenül azt éreztük, hogy a reggeli itt nem érhet véget és újra meg kell próbálnunk.

Tovább is robogtunk a Panini Durini-be, ahol már a kirakatot látva éreztük, hogy nagy baj nem lehet. Hegyekben álltak a frissen előkészített paninik, amik csak arra vártak, hogy rábökjünk és indult is be a sütőbe. Nagydumás és fiatalos csapat leste minden kívánságunkat, ami ezen a reggelen a rebarbara juice-, shakerato és a paradicsomos-mozzarellás panini voltak. Imádtuk. Ezzel indult el az olaszországi kalandozás, ami folytatódott a belvárosban a dóm környékén.

Már külsőre is magával ragadott egy kis gasztrobár, ami mellett nem tudtunk elmenni így lehorgonyoztunk. Ez a hely a Casa Lodi volt, ami a milánói dóm szomszédságàban lévő Via Cappellari utcában csalogatta a vendégeket az utcára ízlésesen megterített asztalaival. Kedves kis környék ez, ahol az őszi napsütés mellett a mosolygós és a turistákat láthatóan maradásra bíró személyzet melengette a lelkünket. Igazi kis kézműves finomságokat tettek elénk az asztalra, miközben kortyolgattunk egy fehér habzó bort. A választásunk a Tagliere salumira esett, ami egy húsokkal megpakolt válogatás volt 12€-ért, házi kenyérrel, spenótos omlettel és friss zöldségekkel. Csipegettünk, eszegettünk, iszogattunk. Valahogy ezt képzeltem el, mikor eldönöttük, hogy olaszországba ugrunk át erre a pár napra.

De pizzát még nem ettünk. Korábban volt szerencsém belekóstolni a tradicionális nápolyi pizzába, amitől jobbat nem vártam, de kíváncsi voltam. Milanoban megkerülhetetlen a Spontini Pizzeria amiből összesen 8 db van a városban. Számomra felfogahatlan mértékben népszerű, amit egy a pizzarol az Instagramra kitett képem is alàtámasztott, de erről kicsit később. A Spontini egy franchise alapokon nyugvó, 1953 óta működő gyorsétterem lànc, ahol gyorsan sok pizzát szórnak ki a csöpögő nyàllal sorban álló vevőknek. Nincs ebben semmi titok. Még azt is elárulják, hogy hogyan készül a pizzájuk és még csak nem is az a nápolyi vékony tésztás megoldás ez. De olyannyira meg van pakolva paradicsomszósszal, mozzerellàval és sonkával (lehet sonkàval, gombàval vagy csak paradicsommal is kérni), hogy ettől tényleg beindulsz. Nem csoda, hogy az 1953-as nyitàs óta 2015-re màr a világ szàmos pontján beizzítottàk a kemencéket. Csak Milanoban 2016-ban közel 550.000 szelet pizzát adtak el.

Besétàltunk mi is a dóm mellett működő Spontinibe és kértünk egy margherita és egy prosciutto szeletet. Ez egy hatalmas serpenyős pizza 1-1 csöpögős, jól megpakolt szelete volt, amit további egységegre szeletelt fel a fürge kezű eladó. Mocskosul finom volt és bőven elég volt 1-1 szelet. A tészta vastagságát semmi nem indokolta, de az íz és a szaftosság kárpótolt. Nem véletlenül megy ez a hely. Azóta is sokszor érzem azokat az ízeket a számban, ami azt jelenti, hogy tényleg maradandó volt az ízélmény, függetlenül az egyszerűségétől.

Gondoltam lefotózok egy szeletet ès megosztom az Instagram közösségem buzgó nèpével, mert tényleg jól néz ki és szívesen osztom meg azokat a dolgokat amit nyugodt szívvel ajánlanék másnak is. És ez olyan volt. Azonba valamiért nem vàrt fogadtatásban részesült ez a kép az Instagramon. 2 nap alatt több mint 250.000 megtekintéssel és 8.500 lájkkal lett ez a tartalom a legnépszerűbb posztom. És nem tudom az okàt. Szép szelet pizza, jól megkomponàlt képen egy szép utcàban. De sehol egy gyerek, egy kutya vagy egy lánykérés. Ez csak egy pizza!:) Lehet itt gasztroforradalomról, sous vide eljárásról vagy jus-ról beszélgetni, amíg egy nyomorult pizzán “csámcsog” a nép!:)  Ha tehetitek kóstoljàtok meg ti is, de ne felejtsétek el lefotózni sem, mert van rá igény. Azt hiszem..:)

Ne kérdezzétek, hogy hogyan voltunk rá képesek még ezek után is enni, de ennek napnak a záró akkordja a Granaio – Caffè e Cucina nevű étterem volt, ahol egy rákos rizottó és egy “rusztikus” pizza került elénk az asztalra. A hely “sportosan elegáns”, a vacsora kellemes volt, de ha véletlenül nem ide ülünk be az sem lett volna tragédia. Nem győzött meg, miközben jól éreztük magunkat és nagyon készségesen álltak rendelkezésünkre. Van az úgy, hogy inden stimmel, de nincs meg a kémia. Na itt nem volt meg.

Másnap még fagyiztunk, kóstolgattunk, de egyik hely sem ragadott meg annyira, hogy ezt megosszam veletek. Milano jó, az olasz kaja jó, én pedig hálás vagyok, hogy mindezek megélésére lehetőségem volt. Most viszont vissza a kamerák elé!:)

Köszönöm a Pig Shoesnak, hogy kényelmesebbé tették kalandozásaimat a legújabb New Balance 574-el.

Hozzászólások

hozzászólás