BejegyzésekGastro

Felháborító, hogy a magukat bloggereknek nevező firkászokat mindenhova elhívják. A Kristinus Borbirtokon jártam.

2017. 11. 01.

main

BejegyzésekGastro

Felháborító, hogy a magukat bloggereknek nevező firkászokat mindenhova elhívják. A Kristinus Borbirtokon jártam.

2017. 11. 01.

Kéthely. Egy olyan település amiről korábban nem hallottam. Egy olyan kis szeglete az országunknak, ahova nem tudom, hogy valaha eljutottam volna, ha nem kapok meghívást a Kristunus Gasztroműhelybe egy csütörtöki ebédre. Napról napra egyre biztosabb vagyok benne, hogy érdemes írni. Már csak azért is, mert így felfedezheted az országodat. Mert van ürügy arra, hogy útnak indulj. Így történt ez az elmúlt héten is, amikor a Kristinus Borbirtok meghívásának eleget téve szeltem a kilométereket és érkeztem meg egy olyan birtokra melynek láttán az embernek megremeg a lába. Egyszerre tájidegen, miközben egy csodás dísze a Balaton déli partjának.

Az elmúlt 1-2 évben szinte mindenhol találkoztam a Kristinus borokkal, vagy önmagával a márkával. Idén és jövőre a legnagyobb hazai fesztiválok (VOLT, Balaton Sound, Sziget, B.my.Lake és Strand) minden egyes vendéglátóhelyén, bárjában kizárólag a Kristinus Borbirtok minőségi, díjnyertes dél-balatoni boraival találkozhat a nagyközönség. Igen, izgalmas dolgok ezek a kizárólagosságok, mert nekem ne mondja meg senki, hogy mit igyak. De ebben az esetben megmondhatta, nem volt rossz választás, mondom ezt úgy, hogy csak a társadalmi zsűri szerepét töltöm be, ugyanis ilyen irányú képesítésem persze nincs. Na de célcsoport vagyok önálló döntésekkel. Szeretem a borokat és szerettem a fesztivál borait is. De ha nem bulizok, csak újságot olvasok, vagy egyszerűen utazom, akkor is mindenhol szembe jönnek velem a borászat hirdetései. Kissé már tömény ugyan, de hatásos. Felizgattak!

Szóval a Kristinus borok szinte megkerülhetetlenek voltak az elmúlt években és látható az a tendencia, miszerint a közeljövő sem alakul majd másként. Nem egy kis családi birtok családi szőlészete ez, ami évről évre nőtte ki magát. Lehet ez szimpatikus törekvés, vagy erőszakos nyomulás. A kisebb, régebbi múltra visszatekintő borászatok számára ez nyilvánvalóan dühítő, mert itt a tőke nem az a tőke. De a piac számára mindenképpen jótékony hatással van. Mert nekem mint fogyasztónak egyre nagyobb a választási lehetőségem és egyre több borászatot tudok meglátogatni. Jó egy olyan országban élni, ahol egymást érik a borászatok és én csak fogom a kis poharamat és barangolok.

A Kristinus borászat a 37 déli parti települést magában foglaló Balatonboglári Borvidék része: a 3200 hektáron kiváló fehér és vörösborok kerülnek a hordókba. A terület fehér fajtái közé tartozik a chardonnay, az Irsai Olivér, a királyleányka, a sárgamuskotály, az olaszrizling, a rajnai rizling, a szürkebarát és a furmint. A vörösöket a merlot, a cabernet sauvignon, a pinot noir, a kékfrankos és a cabernet franc képviseli. Na de van itt valami ami engem ettől határozottan jobban érdekel. Az pedig a konyha. Leginkább ezért keltem útra. Nagyon izgatott, hogy egy olyan birtokon, ahol van saját mozi, saját színpad, konferenciaterem és gyakorlatilag minden, ott mekkora figyelmet szentelnek a konyhának.

A Kristinus Gasztro Műhely saját bevallása szerint nem ismer kompromisszumot az alapanyagok minőségében, a tálalás esztétikájában és a helyi termékek iránti elkötelezettségben. A vendégek itt nem átlagos menüvel találkoznak, hiszen menü struktúrája a hagyományos előétel-leves-főétel-desszert felosztás helyett a borbirtok borait követi, így a vendég a Kristinus Borbirtok Irsaijához, Roséjához vagy a SAS Cuvéejéhez kap ételajánlást.

Belépve az épületbe, olyan elképesztően szépen megkomponált tányérokat látunk fotóként visszaköszönni a falon, hogy azonnal feljebb tesszük a lécet, mert mi is olyat akarunk enni de rögtön. Veszélyes kicsit ez a “kirakat”, mert ha nem úgy, vagy nem azt kapom majd, akkor csalódott leszek. Na így ültem le az asztalhoz egy gyors pincelátogatás után. Ha már a pince. Nem, kedves olvasó, ne úgy képzeld el, hogy egy penészes, földalatti helyiség ad otthont a Kristinus hordóknak. Ez az első emeleten van (!!!) és úgy néz ki, mint egy squash pálya az üveg falaival. Kicsit meghökkentő, de számos európai országban találkozhatunk hasonlóan modern eljárással.

Szóval láttuk, hogy mi hogyan készül, ami a borokat illeti. Szerettem volna betekintést nyerni a gasztoműhely kulisszái mögé is, mert ahogy azt korábban említettem, engem az sokkal jobban érdekel. Besétáltam tehát a konyhába, ahol az a Klaus Deutschmann a konyhafőnök, aki már önmagában is egy olyan figura, ami több mint szórakoztató. Klaus 2013 óta dolgozik Magyarországon, de korábban megfordult több, Michelin csillagos (Restaurant Hanner (2 Michelin-csillag), Vila Joya (2 Michelin-csillag) étteremben is. Sokat várnak tőle itt Kristinus Gasztro Műhelyben is. Egyszerre beszél németül, angolul és magyarul, ami már önmagában rendkívül szórakoztató, miközben elképesztő tempóban dobja össze az amuse-t, az előételeket, vagy akár a desszertet. Látszik, hogy látott már Michelin csillagos éttermet közelről és néha úgy éreztem, mintha egy gasztrovígjátokot forgatnánk. Minden mozzanatot szórakoztatóan, mégis érthetően narrált, mutatott meg.

Az évszakhoz illő, helyi alapanyagok felhasználásával készült fogások, a különlegesebb ízek, az izgalmas kombinációk falatjait kínálják  modern, mégis otthonos környezetben.

Ezen a napon az asztalra aranydurbincs került, tökös mousseline mártással, burgonyaroláddal, tintahalas tápiókával. Ezt követte egy ízletes galambmell, kacsamájjal, popcorn pürével és karalábé táskával.

A desszert egy izgalmas gesztenyés, erdei gyümölcsös, rum espuma volt. Megnyugtató volt, hogy pontosan azt a mindőséget és színvonalat láttam a tányérokon, amit a koárbban már említett fotókon. Valahogy a látvány már előre meghatározza az ízeket is. Egyszerűen az agyam képtelen nem finomnak érezni azokat az ételeket amelyek ennyire elképesztően jól néznek ki. Mondjuk ezek ténylegfinomak és az ízeket tekintve is nagyon komplexek voltak. Gondolok itt olyan megoldásra mint pl. a popcorn püré.

Nagyon remélem, hogy azok a vendégek is hasonló fogadtatásban részesülnek majd, akiket nem hívnak meg. Mert így, a Kristinus Borbirtokból amit én láttam az nagyon rendben volt. És amikor félig viccesen feldobtam a labdát, hogy ettem is, ittam is, szívesen lefeküdnék egy kicsit, körbevezettek a szállodai részlegen, amit pont az ilyen hülye kérdések miatt hoztak létre. Nem tudom mi let volna ha azt kérdezem, hogy repülőjárat nincs-e vissza Budapestre?..

 

Hozzászólások

hozzászólás