Albánia: Az albánok nem bízzák a véletlenre. Kebabot, köftét (húsgombóc) és persze sort fogyasztanak. Szívesen járnék meccsekre ott is. Imádom a balkán konyhát.
Andorra: Mint a szomszédos Spanyolországban, itt is egy jó nagy zacskó mag és kezdődhet is a meccs. Akik néha sajnos minket is megvernek ugyebár.
Anglia: Beef tea. Persze. Már az erőlevest is teának nevezik. Szóval szívesen fogyasztják meccsnapokon az erőlevest egy jó húsos pitével. Voltam én Agnliában, de leginkább sört és magokat láttam. Szóval a leves és pite szerinte csak a győztes meccs után.
Ausztria: Gyakorta fogyasztanak Schnitzel burger-t, ami egy szép szelet rántott hús ropogós zsemlében. Ismerős, nem? Engem anyukám sokszor indított útnak ezzel osztálykirándulásra.
Azerbajdzsán: Szotyi és egyéb pirított magvak. De inkább a szotyi.
Bosznia-Hercegovina: Sózott szőlő és a tökmag is igen népszerű. Nagyon ötletes nasi, ki fogom próbálni.
Belgium: A stadionokban és a TV előtt is nagyon népszerű a tradicionális belga harapnivaló, a sültkrumpli sok-sok majonézzel.
Ciprus: Szezámos perec, jegeskávéval. Imádom. Kifinomult ízlésre vall.
Csehország: Kolbász és sör. Ami a csehekre egyébként is jellemző. Ebben igazán erősek. De persze a fociban sem gyengébbek.
Dánia: Van egy speciálisan meccsekre kreált menü, a stadion platte (stadiontál). Ez nem más, mint két kolbász egy összesütött kenyérben, mustárral és ketchuppal. A tál része még egy jó pofa sör. Tetszik!:)
Észak-Írország: Hamburger és kávé. Ha már elég sört ittak.
Észtország: A magok nem ismertek, a kolbász pedig meglehetősen ritka; a legelterjedtebb ételek a forró leves (hideg napon), a fokhagymás kenyér, a hot-dog és a marhahús. Igazán izgalmas nem?
Finnország: A finneknél is a kolbász az egyik legnépszerűbb harapnivaló, sok mustárral. Ami a meglepő, hogy nem csak hideg sört iszogatnak ilyenkor. Népszerű a kávé is. Aztán nehogy túlpörögjenek.
Franciaország: Nagyon sok eltérés van Franciaországon belül is, de a kolbászos szendvics igen népszerű. Megnyugodtam, hogy nem csiga.
Grúzia: szotyi és pirított magvak vannak a középpontban itt is.
Gibraltár: Egyszerűen szotyi. Azt hittem izgalmasabb.
Görögország: A rajongók általában a “vromikót “(szó szerint” mocskos) eszik, amely hasonlít egy hot-doghoz, de nagyobb szelet kenyérrel, kebabhússal vagy kolbásszal készítik, majonézzel, mustárral. Érdekessége, hogy olyan árusoktól lehetett megvenni korábban, akik a stadionon kívül árulták teherautóikról, meglehetősen érdekes higiéniai körülmények között.
Horvátország: Magvak, földimogyoró.
Magyarország: Lehet itt mindenfélét enni, de nekünk magyaroknak meccsnézéshez akkor is csak a szotyi és a tökmag a legkedvesebb társ. De ez is akkor a legjobb, ha sörünk is van mellé.
Németország: Régiónként eltér, de a sör és kolbász kombináció mindenhol toronymagasan vezeti a listát.
Írország: Hot-dog és szóda. Kicsit értetlenül állok emiatt, de ha ők ezt szeretik, legyen. Sok sört láttam ettől függetlenül lefolyni ott torkokon.
Izrael: Pirított napraforgó. Nyugi, ez is csak simán szotyi.
Olaszország: Volt szerencsém többször meccsen lenni ott. Meglepően finom pizzákat ettem a lelátón is. Szóval legyen pizza.
Kazsztán: Shish kebab és magvak. Komolyan, szerintem ez a legjobb. Egy kis nyárson sült hús, majd a szotyi. Fullos.
Lettország. Sört isznak és szotyit ropogtatnak ott is.
Liechtenstein: Sör és kolbász.
Litvánia: Választhatnál ott a meccs alatt egy jó fokhagymás pirítóst sörrel is akár, de szotyizhatsz is ha kedvet tartja. Mindkettő nagyon népszerű.
Luxemburg: Sör és kolbász. De egyre népszerűbb a pezsgő is. Értem én, hercegség.
Málta: Szendvics és cappuccino. Érdekes. Akkor ma egy kicsit a máltai stadionban érezhettem magam reggelinél.
Moldova: Csak úgy szotyi. Semmi cicó.
Montenegro: Napraforgómag, földimogyoró és sör. Klasszikus trió.
Hollandia: Sör és hamburger. Persze gondolom ez a hivatalos. De tudjuk, hogy ott nem csak kortyolják a bódulatot.
Norvégia: Kolbászkák és kenyér. Egy kellemes vacsora a foci mellé.
Lengyelország: Sok kolbász és hot-dog fogy, de magokat is gyakran köpködnek kedves szomszédaink.
Portugália: A legnépszerűbb és legelterjedtebb étel a bifana, ami roston sült szendvics, szaftos hússal megtömve, megöntözve mustárral és különböző szószokkal. Minden egyes nap meccsre akarnék menni.
Írország: Ahogy az angolok, ők is kedvelik a beef teát. Persze a stadionban itt is ropogtatják a magvakat és mindenhol folyik a sör.
Románia: Szotyi és tökmag. Közel vannak hozzánk, le sem tagadhatnák.
Oroszország: Szotyi, pisztácia és sok-sok mag. A mostani VB házigazdái kedveznek nekünk. Sajnálom, hogy nem vagyunk ott.
Örményország: A foci nem annyira népszerű, mégis van aki rajong érte. Ahogy a szotyiért. Ott is ez a menő.
San Marino: Az egyik helyi specialitás, a piadina az egyik legkedvesebb étek a helyiek számára a meccs közben. Telepakolják szalámival, sonkával, zöldségekkel. Csöpög a nyálam.
Skócia: Ahogy az Íreknél, itt is kedvelik az erőlevest egy jó marhahúsos pitével. Gondolom inkább meccs előtt, majd elindulnak és csak söröznek.
Szerbia: Tökmag és szotyi. Ilyen ez a Kelet-Európa. És nekem ez tetszik.
Szlovákia: Itt is leginkább köpködnek mikor megszólal a sípszó.
Szlovénia: Mintha Amerikában járnánk. Népszerű a hot-dog, a hamburger és a popcorn. Gondolom ezek mellé nem is sört, hanem Coca-Cola-t isznak
Spanyolország: A felmérés szerint leggyakrabban szotyiznak a spanyolok. De persze arra a 90 percre ne legyen nagy igényük, ha előtte és utána is a legfullosabb tapas bárban lakmározhatnak.
Svédország: Hot-dog nagyhatalom, bár a mazarin (mandula-pasztával töltött mini torta) és a kávé is jól szokott fogyni a sajtópáholyban. Gondolom csak ott.
Svájc: Sör és kolbász.
Törökország: Itt is menő a köfte, na meg persze az enyhén sózott, híg joghurt, ami inkább a kefírre emlékeztet. Megkóstoltam már, nekem bejön.
Ukrajna: Hát persze, hogy szotyi.
Wales: Tea és húsos pite. Csak úgy úriasan.
És nem is én lennék, ha nem gondolkodnék valami megszokottól eltérő, egészségesebb kiadásban. Mert bizony a meccsnézős kajákat is meg lehet reformálni pár jó ötlettel. A legegyszerűbbek a sótlan magvak, mert ezekkel a beszerzésen (és megevésen) kívül nincs nagy meló. Isteni zöldségeket lehet kapni most a piacon, amikből pedig ropogós zöldség chips készülhet, ezeket vagy magában, csak úgy, tényleg az íze kedvéért, vagy egy kis joghurt vagy tejföl alapú szósszal ajánlom. De csak saját felelősségre, mert egyszer elkezdeni az ember és nem tud leállni. Vagy maximum azért hagyja abba, hogy egy kis chia pudinggal nyugtassa magát. Recept itt, csalódás meg biztos nem lesz, mert a chia egészséges és finom is. Ami azért valljuk be, ritka így együtt.
Forrás: https://www.uefa.com/memberassociations/news/newsid=2304882.html
