Szeretek mindent ami a konyhával kapcsolatos. Nem csak azért mert a 2015-ös Konyhafőnök óta (te jó ég milyen régen volt) a nevem kissé összeforrt a gasztronómiával, hanem azért is, mert a konyha nekem mindig az otthont, a családot és a nyugalmat jelenti. Még akkor is, ha most a házfelújítás miatt ez a nyugalom erősen zárójeles. És ha már felújítás. Szükségem volt némi inspirációra. Mert egy ilyen kiállítás nem feltétlenül az azonnali vásárlást váltja ki belőlem. Sokkal inkább inspirálódok, sétálgatok a sorok között és nézelődök, hogy ki mi iránt érdeklődik.
Idén a kiállításon igazán meglepődtem. Tudtam, hogy a világ már nem az a világ ami 10 évvel ezelőtt volt. Már nem az a nagy szó, hogy a kerámia lapos tűzhely érintésre szabályozható, vagy a mosógép szárít is.
A modern kor mindennapjait éljük. Ma már az is elképzelhető (nem is elképzelhető, a saját szememmel láttam), hogy a konyhapult munkalapja önmagában indukciós felület és míg egyik felén könyökölve jegyzetelek egy cetlire, rá 15 cm-re a pulton zubog egy jó nagy adag borjúragu. Ha a jegyzetfüzetet és a levest felcserélem, akkor sem történik semmi különös. A papírra írok, míg a ragu zubog tovább.
De ami engem igen komolyan és hosszú percekig tartott rabul, a Candy Watch&Touch sütője, melynek elülső üvegfelülete egy érintőképernyős monitor, ahol az az alap, hogy full HD minőségben tudok gasztrovideókat nézni (sajnos nem az enyémek) vagy akár emailezni is. Ha egy kósza gondolattól vezérelve arra is kíváncsi lennék, hogy miként alakul az egészben sült pulyka, a belső kamerával ellenőrizhetem is. Ha éppen nem vagyok a konyhában (mert miért lennék), mindezt megtehetem telefonról is. Kár, hogy annak idején a Konyhafőnököt nem tudtam telefonról lejátszani. Talán akkor nyertem volna!:)
Számomra meglepően sokan voltak a kiállításon, ahol lehetett találni víztisztító standot, kerti bútorokat, szekrénysort, konyhabútort, munkalapokat, a legszexibb és legfullosabb elektronikai berendezéseket, konyhaasztalokat, díszeket, de talán ami ezektől sokkal de sokkal népszerűbb volt, az az ingyen kaja. Legyen az fesztivál, majális vagy éppen konyhakiállítás, a legnagyobb figyelmet a kóstoló, az ajándék vonzza. Nem volt ez másként itt sem. Abból lehetett tudni, hogy melyik gasztroceleb hol végzett az aktuális fogással, hogy a tömeg mely stand köré rendeződött. Volt itt fullos tepertőkrém Limara kenyéren (az a kenyér egy csoda volt – többször visszanéztem), ingyen popcorn, ingyen kávé, krémleves hegyek, sushi, csicseriborsó waffel és még számtalan kihagyhatatlan fogás. Konkrét sorbanállás és nyomorgás volt minden egyes alkalommal, amikor a nagyszínpadon befejeződött 1-1 produkció. Üde színfolt volt 1-1 beszélgetés vagy éppen borkóstoló.
A kiállításnak viszont elképesztően jó hangulata van. Van olyan stand ami a kifinomult luxus, van ami a finom elegancia és van amelyik toszkán nyaraló hangulatával rabolta el a szívemet.
Aki szeretett volna találni magának konyhai berendezést, vagy csupán inspirálódni szeretett volna, az minden bizonnyal sikerrel járt. Szinte az összes gyártó felvonult a legszebb és legizgalmasabb termékeivel és tette ezt elképesztően gusztusosan. Képes voltam úgy sétálgatni órákat a kiállítás területén, hogy csak nézelődtem, sütőket nyitogattam és főzőlapokat simogattam.
Beleszerettem konyhába, mosógépbe, sütőbe, asztalba, díszekbe, kerti grillbe és páraelszívóba is. Így már nincs is más dolgom, mint jó sokat dolgozni, hogy a konyhakiállítás remek hangulatát vissza tudjam idézni az otthonomban is.
