Hogy miért kezdtem a cikket vízparti helyek megjelölésével? Köztudott ugyanis, hogy a lángos vízparti eledele a magyaroknak és mindenkinek megvan a kedvenc lángosozó helye, a kedvenc lángosa és hűen ragaszkodik hozzá. Nyilván én is. És persze a turisták is rajonganak érte, de mást nem is tehetnének, mivel a strandokon vagy lángost vagy hekket kapnak és kész. 🙂
Valami ellenálhatatlan és belülről fakadó késztetést érzünk, hogy a naptej illatát egy kis lángossal tegyük teljessé. Így nőttem fel. Nem mondom, hogy napi háromszor lángost ettem, viszont ha megérzem az illatát, nekem azonnal megjelenik a strand, a hullámmedence, a nádas és a német család képe is a szemeim előtt. Kicsit eltorzította ez a benyomás, a lángos történelmét, történetét. Nem véletlen, hogy a láng szó megtalálható az elnevezésben. Nagy valószínűséggel a kenyér megjelenésével egyidőben fogyaszthattak először valami lángoshoz hasonlító ételt. A kenyér sütésekor visszamaradt tésztát a kemence elülső, még parázsló részében sütötték meg. Ez inkább a mai kenyérlángoshoz állt közelebb. De ahogy csökkent az otthoni kenyérsütések gyakorisága, úgy tértünk át a lángos forró zsiradékban, ma már olajban történő, gyorsabb sütéséhez.
A lángos sokkal több mint egy olajban kisült roppanós külsejű tészta. A lángos a mi gasztronómiánk egyik fontos lenyomata, ami lehet egy olajban tocsogó fullasztós tésztahalom is, de lehet egy tökéletesen elkészített kívül kopogós, belül levegős lágy tészta, amit fokhagymával, tejföllel és egy adag jó minőségű sajttal teszünk igazán emlékezetessé. Mert a lángost nem lehet nem komolyan venni. A lángost nem érdemes beállítani abba a sorba, ami önkénytelenül is újragondoltat velünk mindent. Annyira egyszerű, mégis olyan tökéletes ez úgy ahogy van. Egy kellemes nyári napon érdemes kicsit kísérletezni és otthon is elkészíteni, az egyébként bolondbiztos lángost. Mondom ezt azért, mert nem kell hozzá semmi speciális berendezés, semmi nagykerből beszerezhető alapanyag, mégis hatalmas a siker, ha összeáll minden.
Én ezek alapján készítem. Javaslom, hogy próbáljátok ki.
Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 2,5 dl tej
- 2,5 dl víz
- 1 teáskanál só
- 1 teáskanál cukor
- 3 evőkanál Vénusz étolaj
- Vénusz sütőolaj a sütéshez
Elkészítés:
- A tej mennyiségének feléhez hozzáadom a cukrot, kissé felmelegítem (csak langyos legyen, ne forró), majd hozzáadom az elmorzsolt élesztőt. Kb 10 perc és szépen fel is fut.
- A liszthez hozzákeverem a sót, fokozatosan csurgatom bele a felfuttatott élesztős tejet, majd hozzáadom a 3 evőkanál étolajat is. Elkezdem összedolgozni, majd beleöntöm a maradék tejet és egy rugalmas, könnyű, levegős tésztát készítek.
- Ha összeállt a tészta, kend meg a felszínét egy kevés olajjal és kb 20 percig pihentesd.
- Ezt követően gombócozd ki és formázz szimpatikus méretű kis lepényeket, amiket forró olajban aranybarnára süthetsz.
Tételezzük fel, hogy te csinálod majd a legjobb lángost a fenti recept alapján. Mindenki boldog, te büszke vagy, rád büszkék és mindenki jóllakott. Ha ez véletlenül nem így lenne, vagy csak kíváncsi vagy arra, hogy mások ezt hogyan készítik, a Vénusz neked találta ki a Lángos Voks-ot, ahol böngészhetsz Magyarország népszerű lángosozói között, de szavazhatsz is rájuk, vagy akár te magad is elmondhatod, hogy szerinted hol a legjobb.
Szavazatoddal és véleményeddel nem csak másokat segíthetsz, hanem nyereményekhez segítheted kedvenc lángosozódat, ami azért elég menő dolog. Ahogy az is, hogy a legelvetemültebb lángos rajongók álmát váltják valóra (a szavazók között sorsolnak majd), különböző lángos mintás cuccokkal. Én már láttam frizbit és óriási sajtos-tejfölös lángost ábrázoló strandlepedőt is. Zseniális!:)
További receptjeim itt!
