Akadtak olyanok, akik mindezt írásban is alátàmasztva mondtak köszönetet nekem, hogy a csalánt verhetik a saját dolgaikkal is végre, nem csak vágyakoznak egy kanapétól távolabb eső vilàg iránt. Van aki miattam kezdett el futni és miattam vette meg az első edzőtermi bérletét is. Micsoda ereje van a posztoknak, te jó ég. Na de engem ki motivàl? Nekem miért magamat kell? Az elmúlt hónapokban nem volt semmi ami rávett volna, hogy üssem arcon magam és rohanjak a szigetre futni, vagy a terembe dobàlni a súlyokat. Egyszerűen nem volt kedvem, pedig közel 1 éve még vígan futottam le a Marathon és Athen közötti 42 km-t. Talán éppen ebben keresendőek az okok. Elértem azt, amiért igen sokat dolgoztam, Na de sokan futották már le a maratont, mit hisztitzek emiatt.
Mégsem csináltam és ez több mint borzalmas érzés. Tudod, hogy csinàlnod kellene, de annyi minden màssal foglalkozol, hogy könnyedén hazudsz magadnak. Haver, ez most nem fér bele az idődbe. Nyilvàn. Undorító, lusta, hazug vagy! Igen, eltelt úgy 3 hónap, hogy konkrétan semmit nem csinàltam. Csak vágyakoztam arra a régi önmagamra, aki reggel 6-kor màr futott, majd este 18.00-kor az edzőteremben volt ismét. Persze ez a semmit nem csinàlok költői túlzás, csak a korábban megszokott rendszeres mozgáshoz kèpest ez a semmi tényleg semmi. Nagyon is aktív időszak volt ez amiről több bejegyzésben is meséltem màr. Többek között leforgattuk a Bake Off magyar részeit, ahol műsorvezetőként próbálhattam ki magam Hajós Andràs oldalán, aminek minden percét imádtam. Remélem nektek is tetszeni fog, de arra még egy kicsit várnotok kell, türelem. Igen, kedves olvasó könnyen kikövetketethető ezen nem is apró mozaikokból, hogy a nem mozgás és a sütést magas szinten űző versenyzőkkel való közös napok nem tesznek jót a magàra valamit is adó harmincas férfi tükörképének. Meghíztam. Igen, beismerem. Eltunyultam és elhíztam. Brrrrrr, de utálom még leírni is. De bízom benne, hogy ez csak könnyebbé teszi az előttem álló időszakot. Mert az alkoholistát és a kábítószer függőt is az lendíti át a fordulópontokon, hogy beismer. Most én is ezt teszem. Igen, meghíztam. Jó, nem vészes a helyzet, de nekem már ez sem tetszik. Két élesen elkülöníthető út van tehàt. Nincs több tükörbe nézés és az ilyenkor a zsebből bàtran előràntható “elfogadom magam amilyen vagyok” bullsit lebegtetésére fektetem a hangsúlyt, vagy újra visszaràntjuk az életünkbe a napi szintű mozgást és a cukor bevitelének drasztikus csökkentése mellett igyekszünk valóban elérni, hogy elfogadjuk magunkat. Persze ez a nehezebb, mert tenni kell érte. Én mégis úgy döntöttem, hogy ismét a kalóriàk égetését vàlasztom az abrakos tarisznyàból való zabàlás helyett. Jó dolog az evés, de a lelkiismeret rosszabb. Mondom ezt èn, aki életem jelenlegi szakaszàban mindenkit az evèsre, az ízek hajszolására bíztatok a receptjeimen keresztül. Na de kérem szépen, okosan!
Szóval ismét elindul valami, ami inspirálhat akár téged is. Ezen a felületen követheted majd az edzéseimet ès az ehhez az íráshoz hasonló baromsàgaimat. Ne várd el, hogy edzésterveket és táplálkozási tanácsokat adok majd. Pontosabban de, figyelj. Ne zabálj, engedd el a cukrot, lisztet, krumplit és mozogj sokat! Ezeröt, utald! Megteszik ezt helyettem mások, én mindösszesen megosztom veletek azt, hogy èppen miért nem annyira könnyű, mégis jó a részesének lenni. Aggodalomra semmi ok. Gyere velem. Ne gondold, hogy nem lesznek receptek, meg kajálással kapsolatos bejegyzések, csak megpróbállak inspirálni a mozgás terén is. Talán végre minden a helyére kerül és egyensúlyban lesznek a bevitt és elégetett kalóriàk. Szóval futócipőt ès edzőpólót leporolni, hasat behúzni ès irány vissza a lihegéssel àtitatott izzadsàgszagú vilàgba. Mert a nyári külső télen készül vagy micsoda. Meglátjuk! Ha találkozunk vess rám egy együttérző pillantást.
A mai napot 7 km futással és 1,5 óra konditermi edzéssel vágtam pofán. Remélem kitart a lendület és ti is elhiszitek, hogy így teljes az élet. Az enyém biztos.
Ha nem írnék, szóljatok rám mert megint… nyugi. Csak megint edzeni leszek!:)
