Nagyon komolyan vettem most a futást. Szinte alig maradt ki, ahogy az alábbi képeken az látszik is. Nem volt célom, hogy hatalmas távokat fussak most januárban. A cél az volt, hogy legyen bármilyen hideg, bármekkora hó, induljak el és élvezzem. És tulajdonképpen ez is történt.
A távokat tekintve nem sokszor merészkedtem 10 km felé, ami kicsit furcsa lehet azt követően, hogy félmaratonokat sőt maratont is futottam már. De pontosan azt élvezem most ebben, hogy nem nyomaszt semmiféle kényszer. Egyszerűen elindulok és csak futok. Pont annyit, amennyit szeretnék, vagy csak amennyit az időm engedi. Egy azonban biztos. Mindig előre elhatározom a távot és kevesebbet soha nem teljesítek. Az igen negatívan befolyásolná a motivációs szintemet. Az viszont, hogy megcsináltam amit elterveztem, éppen ellenkezőleg hat.
Szóval a január az elmúlt hónapok ellenkezését törtölte ki az életemből. Elindultam, szenvedtem, de megcsináltam. 30 nap után már szokássá vált a mozgás, nem kérdés, hogy elindulok.
Ahogyan azt az előző cikkemben is láthattátok, podcast részekkel egészítem ki a beszámolóimat. Íme a 2. epizód. Hallgassatok rám!:)
Alább láthatjátok a napokat és távokat.
A napjaim így néznek ki általában:
- Hétfő: 06:50-től futás
- Kedd: reggel vagy munka után futás
- Szerda: 06:50-től futás
- Csütörtök: Munka után futás, vagy pihenőnap
- Péntek: 6:50-től futás
- Szombat vagy vasárnap: Egy kicsit hosszabb futás
Jó futást!
