Minél inkább telnek az évek, annál inkább ragaszkodom mindenhez, ami az otthonhoz és a családomhoz köt. Ahogyan időm engedi, igyekszem hazajárni Hajdúszoboszlóra és feltöltekezni minden jóval, amit a családi fészek nyújt számomra. Az együttlét öröme mellett legtöbbször óriási kaja pakkal engednek utamra. A mi életünkben valahogy mindig minden a konyhaasztal körül zajlott, már egész pici gyerekként ott szaladgáltunk a szüleink lába alatt, miközben készült a vasárnapi ebéd. Ezeknek a hétvégéknek mindig megvolt a maguk szertartása, mindenkinek megvolt a maga teendője a húsleves és rántott hús készítése körül. Becsukom a szemem és most is fel tudom idézni a kelt tészta illatát, ahogy az átjárja a nagymamám konyháját, mert senki más nem tudta olyan finoman elkészíteni, ahogyan ő.
Az ünnepeknek is ugyanígy megvoltak az elengedhetetlen fogásai. A nagymamák által készített töltött káposzta, a kakaós fonott kalács, a szüleim tatárja, apu pörköltjei, anyu banántortája. A rohanó hétköznapok alatt borzasztóan tudnak hiányozni ezek az otthon megszokott ízek. És mit teszek ilyenkor? Mi mást tehetnék, minthogy elkészítem a számomra magát az otthont és gyermekkort jelentő ételeket..
Szóval ki így, ki úgy, de minden ember nosztalgiázik valamilyen formában. Valaki fényképalbumot lapozgat, valaki videókazettákat néz. Én pedig sütök-főzök. Nekem ez hozza vissza leginkább a kedves emlékeket. Biztos vagyok benne, hogy a ti családotokban is vannak olyan ételek, aminek az elkészítésének saját hagyománya van, amiért ti is képesek vagytok átutazni a fél országot.
Na a nudli – aminek a receptjét hoztam el most nektek – pont ilyen számomra. Még csak sámlira állva értem csak fel az asztalon lévő nyújtódeszkát, mikor már szorgosan segédkeztem az elkészítésében.
Maga a nudli egyébként az egyik legtöbb variációban elkészíthető étel. Forgathatjuk prézlibe, darált mákba, dióba. Ehetjük lekvárral, fahéjjal, tejföllel, porcukorral. A bátrabbak próbálkozhatnak a sós verziókkal, mint a hagymás-szalonnás.
Legalább egy évtizede nem ettem már, így éppen ideje volt, hogy elkészítsem. A konyhámban ritkán találhatóak meg olyan alapanyagok, amik a hagyományos recepthez szükségesek (mint a fehér liszt), így én – mint mindig – igyekeztem feltalálni magam az elkészítés során. Ebből egy egészséges, gyors verzió született, ami maximálisan és megszólalásig visszaadja az íz élményt, mert ebben nem ismerek kompromisszumot.
Mivel nem tudtam választani, hogy darált mákkal vagy lekvárral egyem, úgy döntöttem mindkét változatban elkészítem. Miért ne? Megtehetem.
Hozzávalók:
- 200 g zsírszegény túró
- 2 tojás
- 130 g zabpehelyliszt
- ízlés szerinti édesítőszer
A prézlis forgatáshoz:
- zsemlemorzsa
- fahéj
- darált dió
- baracklekvár
A mákos verzióhoz:
- darált mák
- por állagú édesítő (cukor)
Elkészítés:
Tedd egy tálba a túrót, kissé törd át, majd add hozzá a felvert tojásokat. Fokozatosan keverd hozzá a zablisztet és az ízlés szerinti édesítőt. A kész tésztádból nyújtófán sodorj hosszú rudacskákat, majd kb. 3 centis nudlikat vágj belőle. Dobáld őket forrásban lévő vízbe, amibe előzőleg kevés sót és olajat is tettél. Ha feljöttek a víz tetejére a nudlik (kb. egy-két perc), nincs más dolgod, mint leszűrni és a kívánt ízesítést megadni nekik.
A prézlihez piríts aranybarnára egy serpenyőben kenyérmorzsát, adj hozzá egy-egy kanál fahéjat és darált diót. Kínáld meg jó adag sárgabarack lekvárral a meghempergetett nudlikat.
A mákos verzióhoz keverd el a darált mákot porcukorral, édesítővel. Forgasd meg benne a nudlikat és eheted is! És szerintem edd!:)
